Spirituális kalandozás Nepálban:

Április 15.

Délután 2 óra körül érkezett meg a csapat Bangkokból. Miután elfoglaltuk a szállásunkat a Traditional Comfort Hotelben, első sétánk 4 órakor kezdődött Kathmanduban. Épp előző nap köszöntötött be a nepáli újév, ezért itt már 2075-öt írunk. Elsétáltunk a Narayanhiti új királyi palota mellett, 

aztán Thamelbe mentünk pénzt váltani, sim kártyát venni, a Himalayan Java Caféban kávézni, 

majd elsétáltunk a Kateszimbu sztúpához.

Aztán már sötétben a Kathmandu Durbar térre, ahol láttuk a Taléju templomot, 

és Kumári, az élő istennő házát. 

Aztán visszasétáltunk a Durbar Margra, ahol a Green Leafben vacsoráztunk daal bhat-ot. 

Ez az étterem arról híres, hogy süketnéma pincéreket foglalkoztat, ami a mai világban -- főként Nepálban -- fantasztikus dolog. Elég későn értünk vissza a hotelbe, de azért még felmentünk a tetőre egy italra. 

Április 16. 

Reggel bérelt autóval a Kopán kolostorba utaztunk, 

majd onnan tovább Bódhnáthba, a tibeti városrészbe. Körbejártuk a Dzsarung Khasor sztúpát, István vett egy hangtálat, aztán a Garden Kitchen étteremben ebédeltünk. 

Délután Pasupatináthot látogattuk meg, mely a Kathmandu-völgy legszentebb hindu temploma, de csak hinduk léphetnek be szentélyébe. A templom mellett a Baghmati folyó partján üldögéltünk, és a halottégetési szertartást nézve elmélkedtünk.

Április 17.

Reggel Pokharába indultunk. Sofőrünk, Sitaram ügyesen vette az akadályokat, bár egyszer akkora jégesőbe keveredtünk, hogy meg kellett állnunk egy kis időre. Késő délután érkeztünk meg a Mount Kailash Resortba, pokharai szállásunkra, és miután elfoglaltuk a szobáinkat, azonnal sétálni indultunk, majd a délutáni kávézás után a Phewa tó partján jártunk.

Elég szürke és esős volt az idő.

Április 18. 

Délelőtt autóval felmentünk a Japán Béke Pagodához. 

Délután meglátogattuk a tibeti menekülttábort, és bár nem terveztük, megnéztük a Devi vízesést, és a Gupteshwor Mahadev barlangot is.

Április 19.

Hosszú autóban töltött na volt, sorbanálltak a teherautók már a Kathmandu-völgyön kívül is a szerpentinen, aztán a városban is hatalmas dugó volt, de estére megérkeztünk Nagarkotba, hegyi szállásunkra, a Fort Resortba.

Április 20.

Reggeli után lekocsikáztunk a hegyről Bhaktapurba, mely a régi időkben önálló newári királyság volt.

Délután a másik királyi várost, Pátant látogattuk meg. Itt épp ma kezdődött a Vörös Machendranath (Együttérzés Buddhája) ünnepe, melynek keretében egy kocsin körveviszik a szobrot a város körül.

Sikerült a tömeget elkerülve a Durbar térre jutnunk.

Itt megnéztük a világhírű Pátan Múzeum szoborkiállítását, és ennek kapcsán jót beszélgettünk a hinduizmusról és buddhizmusról. A múzeum kertjében éppen esküvői fotókat készítettek.

Április 21. 

Reggel Andrástól megtudtuk, hogy ma van Attila születésnapja! Ezért reggelire tortát (is) ettünk:)

Délelőtt Parphingba utaztunk, ahol meglátogattuk Chatral Rinpóche templomát. Ez a különleges tibeti dzogcsen jógi 2015-ben halt meg 103 éves korában. Innen felsétáltunk az Aszura barlanghoz, melyet a 8. század óta meditációs barlangként használnak.  

Lefelé megálltunk a Vadzsrajógini templomnál, és újabb kávézás után a Szvajambhu sztúpához utaztunk.

 Aztán este a Yin-yang thai étteremben kezdtük meg a búcsúzkodást Nepáltól.


Április 22. 

Dél körül Attila és Tibor elutaztak Bangkokba, István délután Delhibe, én pedig két héttel később Salzburgba. Aznap éppen szuper idő volt, ez saját kép!:)

Klassz volt, én már mennék is vissza!:)